A szentek – vagyis azok a hívők, akiket haláluk után az egyház hivatalosan szentté avatott és a liturgiában, ünnepnapjukon megemlékezik róluk – közbenjárásának tulajdonított rendkívüli gyógyulások, valamint az azokat tudományosan alátámasztó orvosszakértők munkája a szenttéavatási eljárás során, nemcsak az egyház történetének, hanem az orvostörténelemnek is különleges fejezetét alkotják. Az interdiszciplináris témát feldolgozó két részes dolgozat első fele az összetett kánonjogi procedúra lényegének összefoglalásával kezdődik, majd a csodák keresztény értelmezését, ezen belül is az orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulások tudományos módszerek alapján történő igazolásának körülményeit, valamint az orvosi értékelések megerősítésének egyházmegyei és szentszéki útját mutatja be a szentté avatás jelenlegi gyakorlatának megfelelően. Ezt követően a csodás gyógyulások szinte kizárólagos bizonyító kritériummá való fejlődését és ezek szakmai bizonyítását végző orvosok feladatkörének kialakulását ismerteti a szentté avatás története mentén haladva, a kezdetektől egészen a 18. századig.
Kulcsszavak: szentté avatás, csodás gyógyulások, orvosszakértők bevonása, az orvosi megállapítások teológiai megerősítése, a kanonizáció története