Konvencionális és atípusos antipszichotikumok okozta metabolikus szindróma

Írta: Kun Imre Zoltán, Szántó Zsuzsanna, Kun Ildikó, Kolcsár Melinda

A gyógyszerek okozta elhízás és a következményes metabolikus szindróma (MS) kialakulásában fontos helyet foglalnak el a neuropszichotrop szerek, főleg az antipszichotikumok (AP), de egyes antidepresszánsok, hangulatstabilizáló (antimániás) szerek és az antiepileptikumok is. E szerek használata fokozottan hátrányos állapotban történik, mert sok esetben már az alapbetegség is hajlamosít az elhízásra és MS-re. Ráadásul ezeket a szereket tartósan alkalmazzák, és hatásaik (pl. a nyugtató, a szedentarizmust elősegítő, ill. sajátos anyagcserehatásaik) önmagukban is hízásra hajlamosíthatnak. Az MS megnyilvánulhat teljes formában, vagy csak részlegesen, az insulinrezisztencia mértékétől függően. A konvencionális AP-k közül főleg a haloperidol okoz mérsékelt súlygyarapodást. Az elhízás és az MS rendszerint az atípusos AP (AAP) mellékhatásaként lép fel, főleg a clozapin és az olanzapin után, míg a ziprasidon, aripiprazol és asenapin semleges vagy csak csekély súlynövekedést okoznak. E két véglet közt helyezkedik el a risperidon, paliperidon, amisulprid, quetiapin, iloperidon, melyek metabolikus kockázata közepes fokú. Mindemellett, az FDA (Food and Drug Administration) minden AAP-nál előírja a „diabetes warning” figyelmeztetés, azaz a diabéteszre hajlamosító hatás feltüntetését. A súlygyarapodást elsősorban az étvágy fokozása révén, a hypothalamus étvágyszabályozó központjaira hatva okozzák, főleg a H1-hisztamin- és az 5HT2C-szerotoninreceptorok gátlása útján, de a D2-, D3-dopaminreceptorok blokkolása is hozzájárulhat ehhez. A pancreas β-sejtjein található M3-muszkarin- és 5HT1A-receptorok gátlása az insulinelválasztás gyors csökkenését okozza, s így nagyon ritkán potenciálisan fatális diabéteszes ketoacidosist vagy hyperglycaemiás hyperosmolaris állapotot válthat ki. Újabban feltételeznek egy receptor X-et is, mely gyors triglyceridszint-emelkedést és következményes insulinrezisztenciát és hyperinsulinaemiát okoz, súlygyarapodással vagy anélkül. Az MS-től függetlenül, egyes antipszichotikumok előidézhetnek megnyúlt QT szindrómát, mely életveszélyes polimorf kamrai tachyarrhythmiához vezethet. A centrális patogenetikai mechanizmusok mellett, a dolgozat a perifériás, zsírszöveti tényezők szerepét is hangsúlyozza az MS létrejöttében, kiemelve egyes AP-k adipokinekre és adipogenézist befolyásoló transzkripciós faktorokra kifejtett hatását.

 

Kulcsszavak: antipszichotikumok, metabolikus szindróma, központi és perifériás mechanizmusok, H1-, 5HT2C-, D2-, D3- és M3-receptor-blokkolás, adipogenézis


Nyomtatás   E-mail