(megjelent: Orvostudományi Értesítő, 2002, 75(1):7-12)
Az 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) hármas célt tűzött ki maga elé: múzeum felállítását, annak anyagának feldolgozását és a tudomány magyar nyelven való művelését, terjesztését [2,3,4,11]. E célkitűzések megvalósítása szükségessé tette a közlés lehetőségének megteremtését. Ezért az EME már működésének első éveiben kiadványt jelentetett meg. Először 1874-ben az indulás éveiben működő két szakosztályának (történelmi és természettudományi) egy közös folyóirata volt (Erdélyi Múzeum). A tevékenység bővülésével szükségessé vált, hogy a szakosztályoknak külön lapjuk legyen [2,3,4].
Azonban a kiegyezést (1867) követő viszonylagos szabadság korában az egyesület sokat veszített jelentőségéből, tevékenysége csaknem holtpontra jutott [11]. 1872-ben megalakult Kolozsváron Magyarország második egyeteme, ahová többek között 1875. március 8-án Hőgyes Endrét is kinevezik nyilvános rendes tanárnak. Érkezése után egy hónappal, az első orvoskari ülésen elindított egy körözvényt a következő szöveggel: "Azok, akik itt Kolozsvárt egy, az orvos és természettudományokat mívelő és terjesztő egyesületet akarnak alkotni, legyenek szívesek nevüket az ívre saját kezükkel feljegyezni." 1876. január 8-án 120 taggal megtartották az alakuló közgyűlést. Az új szervezet Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat néven kezdte meg működését két szakosztállyal: orvosi és természettudományi [1,10]. A társulat szaküléseinek anyagát Értesítő címen adták ki a helyi Magyar Polgár c. napilap különlenyomataként. Ez volt a ma is megjelenő kiadvány csírája.
Egy év múlva felvetődik az önálló folyóirat igénye. Ezt azonban a társulat anyagi nehézségek miatt csak az EME-vel együtt tudta megoldani, ami egy közös folyóirat kiadásához vezetett. 1884. április 27-én tartott EME közgyűlésen kimondják, hogy a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat megszűnik és összes tagjával belép az EME Orvos-Természettudományi Szakosztályába [2,3,10]. A Hőgyes által 1876-ban alapított Értesítő továbbra is megjelenik, de már csak mint az EME Orvos-Természettudományi Szakosztályának lapja. 1906-ban az Orvos-Természettudományi Szakosztály kettéválik. Ettől kezdve a folyóirat az Orvostudományi Szakosztály kiadványaként jelenik meg. Többszöri kényszerű beszüntetés után 2002-ben jutott el a 75. kötethez [3,12]. Létrejötte körülményeinek bemutatása után a következőkben az eddig megjelent kötetekkel kapcsolatos néhány részletre térünk ki.
Az Értesítő megjelenésének 125 éve alatt több szakaszt különböztetünk meg. Az elsőben, 1876 és 1878 között a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat három évfolyamot jelentetett meg: Értesítő a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatnak ... évében tartott orvosi, természettudományi szaküléseiről és népszerű természettudományi estélyeiről címen (1. ábra). A választmány megbízásából Hőgyes Endre titkár állította össze. Mint már utaltunk rá, a Magyar Polgár c. lap adta ki. Ezeknek nem volt kötet jelzésük, e miatt a továbbiakban az évfolyamok száma hárommal több a kötetszámnál [3,12].
A második szakasz 1879-től 1883-mal bezárólag tartott. E periódusban a közösen kiadott lap címe a következő: Orvos-Természettudományi Értesítő a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat és az Erdélyi Múzeum-Egylet Természettudományi Szakosztályának ... évben tartott szakűléseiről és népszerű természettudományi estélyeiről (2. ábra). E periódusban a IV. évfolyamtól a VIII.-kal bezárólag öt kötet jelent meg. Minden kötet három részből állt. A szerkesztőbizottság tagjai ennek megfelelően Hőgyes Endre, majd Klug Nándor (orvosi szak), Koch Antal (természettudományi szak) és Entz Géza (népszerűsítő szak). Szakonként évente 1-3 füzet jelent meg, ezek terjedelme változó, például az orvosi szaknál 168-246 oldal között volt. Az 1883-ban megjelent VIII. évfolyam az addig megjelent kötetek névjegyzékét és tárgymutatóját is tartalmazza [3,12].
A harmadik szakaszban, 1884-ben - amint már jeleztük - a Társulat beolvadt az EME Orvosi-Természettudományi Szakosztályába, és ennek következtében a lapnál címváltozás történt: Orvos-Természettudományi Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egylet Orvos-Természettudományi Szakosztályának ... évben tartott szaküléseiről és népszerű természettudományi estélyeiről. Továbbra is évente egy-egy kötet jelent meg a már említett hármas tagolódással. 1887-től (XII. évfolyam, 9. kötet) kezdődően a dolgozatok német összefoglalóit is közlik. E periódusban az orvosi szak köteteit Klug Nándor (IX.-XII. évf.), majd Belky János (XIII.-XIV. évf.) szerkeszti [3,12].
A következő, a negyedik szakasz 1890-től 1905-tel bezárólag tartott (XV.- XXX. évf., 12.-27. kötet). A cím itt ismét változott: Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egylet Orvos-Természettudományi Szakosztályából. Az orvosi részt előbb Belky János (XV.-XVI. évf.), majd Lőte József (XVII.-XVIII.évf.), végül Szabó Dénes szerkesztette. A XVI II. évfolyam (1893, 15. kötet) névjegyzéket és tárgymutatót tartalmaz 1884-1893 közötti évekre vonatkozóan. 1893-tól a népszerűsítő előadások közlése elmarad. 1898-ban a kötetszámozás kerül előtérbe [3,12].
Gyökeres változás lépett fel az EME 1906. évi átszervezésével, amikor az Orvostudományi Szakosztály szétvált a Természettudományi Szakosztálytól. Az ettől kezdődő periódusban a lap címe:Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályából. A választmány nevében Szabó Dénes (1906-1912), Jakabházy Zsigmond (1913-1919), Konrádi Dániel (1914-1919) szerkeszti. Továbbra is Kolozsváron adják ki évente 3 füzetben, a dolgozatoknak német nyelvű összefoglalója is van. 1906-ban jelent meg a 28. kötet (XXXI. évf.), ezt követően évente egy kötetet adtak ki, így1916-ban a 38.-at (XLI. évf.). A következő, a 39. kötet három évet ölel fel (1917-1919), címlapja nincsen. 1916-tal kezdődően a füzetekre való tagolódás megszünik. Ezután a hatalomváltás miatt a szakosztály életében négy év kényszerszünet következett [3,12].
Az erdélyi magyar orvosok megfosztva az egyesületi élettől és a közlési lehetőségektől, tudományos tevékenységük közzététele érdekében 1920 őszén Kolozsvárott orvosi lapot alapítottak Erdélyi Orvosi Lap címen. Ez 1921-től az EME Orvostudományi Szakosztályának hivatalos közlönye lett [5,7,9]. A szakosztály Erdélyben maradt tagjai megkísérelték az új körülmények közt a tudományos munkálkodás folytatását. Több évi szünet után, 1922. április 25-én újraalakult a szakosztály, azonban első szakülésüket hatósági engedély híján csak 1923. április 13-án tarthatták meg. 1924. december 1-jén, öt küzdelmes év után megszünt az Erdélyi Orvosi Lap is [5,6]. 1930-tól az egyesületi élet az 1906-ban elkezdett vándorgyűlések folytatásában valósult meg, melyeken az Orvostudományi Szakosztály is tartott előadásokat. Így 1930-ban Marosvásárhelyt, 1931-ben Nagyenyeden, 1932-ben Nagybányán, 1933-ban Sepsiszentgyörgyön, majd 1934-ben Brassóban. Az Orvosi Szakosztály ezeken már olyan nagyszámú előadással jelentkezett, hogy közülük négyet Orvoskongresszusnak nyilvánítottak, így a marosvásárhelyit, a nagybányait, a brassóit, majd az 1938. évi tordai tudományos ülést. A vándorgyűlések és az Orvoskongresszusok előadásait Emlékkönyvben jelentették meg [5,6,8]. Ezek nem voltak azonosak az Értesítővel.
A hatalomváltást követően az első Értesítő azonos címmel 1934-ben jelent meg, fedőlapján feltüntetve: XLV. évfolyam, I. újfolyam I. füzet, 1922-1932. Ez a kötet az ebben az időszakban megtartott szakülések jegyzőkönyveit az ott elhangzott előadások rövidebb-hosszabb tartalmával együtt közli. A következő évben megjelent a 46. kötet, II. újfolyam, 1932-1933. Ez az adott évek munkájáról hasonlóan számol be. Mindkét kötetet Veress Ferenc elnök és Koleszár László titkár szerkesztette [6]. Tiszteletet érdemel, hogy a 12 évvel azelőtti tevékenységet ezekben a kötetekben megörökítették. A 46. számtól kezdve a kiadvány jelzése nem az évfolyamra, hanem csak a kötetre vonatkozik. A 47., a 48. és a 49. kötet, Koleszár László szerkesztésében az eredeti dolgozatokat in extenso közli és 1939-cel bezárólag ismerteti a változatos, tartalmas szakmai élet megvalósításait.
Az 1940 őszén bekövetkezett újboli hatalomváltás éreztette hatását a Múzeum-Egyesület egész tevékenységében, hiszen visszatért Kolozsvárra a Ferenc József Tudományegyetem. Az 1942-ben megjelent 50. kötetben Koleszár László, az Orvostudományi Szakosztály elnöke áttekintést ad a szakosztály addigi tevékenységéről, külön kiemelve a két világháború közötti periódust. A kötetben még helyet kaptak orvostörténeti dolgozatok és az 1940-1941 közötti szakülések jegyzőkönyvei. Ettől kezdődően az Értesítő köteteknek alcíme a következőképpen módosult: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának munkájáról. Az 50. kötettel kezdődően és az 58.-kal bezárólag valamennyit Berde Károly, az Orvosi Kar dékánja és Krompecher István professzor szerkesztette. Az 1943-ban megjelet 51. kötet a Désen tartott vándorgyűlésen (1942. október 18-19.) bemutatott orvosi továbbképző előadásokat közli. Ebben az évben még három kötet Értesítő látott napvilágot (52.,53. és 54.). Ezekben a tudományos dolgozatok mellett az ülések jegyzőkönyveit is megtaláljuk. Az 52. köteten már a jelenleg használatos embléma található. Az 54. kötet az eredeti közlemények mellett az Orvostudományi Szakosztály 1943. évi tisztikarának és 363 tagjának nevét, beosztását és címét is feltünteti. Ezek közt már megtaláljuk a későbbi marosvásárhelyi Orvosi Kar tanárait.
1944-ben szintén négy kötet jelent meg (55., 56., 57. és 58.). Az 55. kötetben folytatódik a tagnévsor 66 személlyel. Az 56. kötet a Besztercén 1943. szeptember 5-6-án rendezett vándorgyűlés orvosi továbbképző előadásait közli. Ettől a számtól kezdve a kötetek fedőlapján mindvégig feltüntetik: Megindította 1876-ban Hőgyes Endre. Az 57. és az 58. kötet terjedelmesebb az eddigieknél, az eredeti közlemények száma mintegy kétszerese az előzőeknek.
Az 1944 őszén bekövetkezett politikai és gazdasági fordulat ismét gyökeres változást hozott a Ferenc József Tudományegyetem, illetve az EME életében. Az előbbi 1945. június 1-jétől magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetemmé alakult, majd ez év decemberétől Bolyai Tudományegyetem néven működik tovább. E változások ellenére az egyesületi élet tovább folytatódott, így 1945-ben még két kötetet (59. és 60.) jelentetett meg az Orvostudományi Szakosztály. Ezeknek szerkesztői Haynal Imre és Sáry Béla voltak. A köteteket az eddigi felépítésnek megfelelően állították össze.
Az 1947-ben megjelenő 61. kötet címe már jelzi a kapcsolatot a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karával: Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának és a Bolyai Egyetem Orvostudományi Karának munkájáról. Szerkesztője Miskolczy Dezső. Az eddigi kötetek az EME kiadásában jelentek meg, ezt pedig az EME Orvostudományi Szakosztálya és a Bolyai Tudományegyetem adta ki. E kötet 34 dolgozata közül többnél jelzik, hogy azt a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karának 1946-ban Marosvásárhelyen tartott ülésein mutatták be. Tudományos Élet cím alatt még megtalálhatók a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karán a Marosvásárhelyt az 1946. évben kéthetente tartott tudományos ülések tárgysorozatai, valamint az EME Orvostudományi Szakosztályában Kolozsvárt ugyanebben az évben bemutatott dolgozatok, illetve a Bolyai Tudományegyetem által rendezett szabadegyetemi előadások programja is [5,6,12].
1948-ban két kötet (62. és 63.) jelenik meg, ezek címe a következőképpen módosult: Értesítő a Bolyai Egyetem Orvostudományi Karának és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának munkájáról. A kötetek kiadójaként csak a Bolyai Egyetem Orvostudományi Kara szerepel. Az eddigiekhez hasonlóan ezeket is Kolozsváron adták ki. Fedőlapjukon már nem szerepel az EME címere. A 62. kötetet Miskolczy Dezső, a 63.-at Csőgör Lajos és Miskolczy Dezső szerkesztette. 31, illetve 27 dolgozatot tartalmaznak, melyeknek román és francia összefoglalójuk van. A 62. kötetben megtalálhatók az Orvosi Karnak Marosvásárhelyen és az EME Orvosi Szakosztályának Kolozsvárt 1947-ben tartott üléseinek, valamint a szabadegyetemi előadásoknak a programja. A 63. kötetben már hiányzik az EME kolozsvári orvosi szaküléseinek tárgysorozata. Ez azzal magyarázható, hogy 1947-ben az "elvtelen magyar egység" címén ez EME ellen is megindult a támadás. 1950 elején hatalmi szóval az EME működését beszüntették.
Negyven évig tartó szünet után 1990 elején újból beindult az EME tevékenysége. 1991. május 10-11-én az Orvostudományi Szakosztály megtartotta Székelyudvarhelyt az újraindulás utáni első tudományos ülésszakát. Az itt elhangzott előadások kötetben jelentek meg, melynek ismét új címe van: Orvostudományi Értesítő, alcíme pedig Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának közleményei. Ez a kötet, amelyik új szakaszt nyitott a kiadványok történetében, szerves folytatása az előbbieknek és így a 64. kötetszámot viseli. A fedőlapra újra felkerült az EME címere [12].
Ettől kezdődően az orvosi szakosztály évente más-más városban tudományos ülésszakot szervezett. Ezeknek az anyaga az említett címet viselő újabb kötetekben jelent meg. Így 1992-ben Kézdivásárhelyen (65. kötet, 1993), 1993-ban Nagyváradon (66. kötet, 1994), Csíkszeredában 1994-ben (67. kötet, 1995), Marosvásárhelyen 1995-ben (68. kötet, 1996), 1996-ban Sepsiszentgyörgyön (69. kötet, 1997), 1997-ben Szatmárnémetiben (70. kötet, 1998), 1998-ban Brassóban (71. kötet, 1999), 1999-ben Gyergyószentmiklóson (72. kötet, 1999), 2000-ben ismét Székelyudvarhelyen (73. kötet, 2000) és 2001-ben Zilahon illetve Szilágysomlyón (74. kötet, 2001). 2002-ben Marosvásárhelyen tartották a szokásos évi tudományos ülést, amelynek anyaga a jubiláris kötet újabb számában lesz megtalálható. Valamennyit az EME adta ki Kolozsváron, kivéve a 69. kötetet, amely Marosvásárhelyen jelent meg. A felsorolt kötetek szerkesztői a következők voltak: a 64.-nek Bérczes Judit, Puskás György, Rácz Gábor; a 65.-nek és a 66.-nak Puskás György és Péter H. Mária; a 67.-nek Pap Zoltán és Benedek István; a 68.-nak Pap Zoltán, Benedek István és Kürti Miklós; a 69.-nek Pap Zoltán, Feszt György, Lőrinczi Zoltán; a 70.-nek Pap Zoltán, Feszt György és Balogh Csaba István; a 71., a 72. és a 73.-nak Feszt György és Ábrám Zoltán egy öt tagú szerkesztőbizottsággal (Egyed Zs. Imre, Kovács Dezső, Lőrinczi Zoltán, Péter H. Mária, Sipos Emese); a 74. kötetet az előbbiek szerkesztették, de a szerkesztőbizottság kibővült Brassai Zoltánnal. A szakosztály tagjainak névsorát a 64., a 65. és a 66. kötet közli, a 65.-ben fel vannak tüntetve a szakosztály választmányának tagjai is. A tagság névsorát később még a 69. kötet is tartalmazza. Ebben az időszakban a kötetek számos gyógyszerészi vonatkozású tanulmányt is közölnek. A dolgozatok román és idegen nyelvű összefoglalókkal jelentek meg, a 65., 66. és a 67. kötetekben csak idegen nyelvűekkel. Minden kötetben megtalálható az ülésszak előkészítéséről és lefolyásáról készült beszámoló (krónika) [12].
Az a tény, hogy az értékelésünk tárgyát képező 74 kötet 125 év alatt jelent meg (1876-2001), a többszöri, évekig tartó betiltással magyarázható. Mivel az első három évfolyamnak nincsen kötetszámozása - ez csak 1879-ben a IV. évfolyammal kezdődik -, az évfolyam és a kötetszám közt három különbség van. Ez 1916-ig, a 41. kötetig fennmarad. Az 1934-ben megjelenő Értesítőt még XLV. "évfolyam" jelzéssel látják el, de a következő szám, amit 1935-ben adtak ki, már a 46. "kötet" jelzést viseli. Ettől kezdve nem használják az évfolyam megjelölését. Az utóbbi tizenegy évben megjelent egyes köteteknél (65.-71. kötet) zavart okozott, hogy a fedőlapon két különböző évszám szerepelt (a nagygyűlés, illetve a kiadás éve). A kötetek dolgozatainak szakirodalmi idézésénél ez állandó nehézséget jelentett [12].
A továbbiakban az Értesítő eddig megjelent köteteinek terjedelmére és a bennük közölt dolgozatok számára térünk ki. Az 1876-1948 közötti időszakban kiadott 63 kötet a 705 szakülésen elhangzott 1638 előadást tartalmazza 14772 oldalon. Ezt követően 1991 és 2001 között a kötetek csak a szakosztály által évente egy alkalommal szervezett tudományos ülésszakán elhangzott előadások szövegét közlik. A 3635 oldal terjedelmű tizenegy kötet 874 dolgozatot mutat be [12]. Az első 63 kötettel ellentétben ez utóbbiakban nincsenek feltüntetve sem a szakcsoportok által évközben szervezett ülések, sem az ott elhangzott előadásoknak az összefoglalója vagy a címe, így ezekre nem térhetünk ki [12].
Az Értesítőben közölt dolgozatok az orvostudomány minden területét felölelték. A dolgozatok túlnyomó részének szakmai színvonala megfelelt az adott időszak ismereteinek, követelményeinek. A kötetekben az egyetemi tanárokon kívül a kórházi gyakorló orvosok, sőt a vidéki körorvosok is közöltek. Említést érdemel a dolgozatok világos, érthető megfogalmazása, szabatos nyelvezete.
Helyszűke miatt csak az 1948 előtti kötetekből említünk meg néhány szerzőt: Hőgyes Endre, Genersich Antal, Brandt József, Géber Ede, Gyergyay Árpád, Purjesz Zsigmond, Maizner János, Lőte József, Bókay Árpád, Engel Gábor, Lechner Károly, Jancsó Miklós, Jakabházy Zsigmond, Buday Kálmán, Apáthy István, Pataky Jenő, Kenyeres Balázs, id. Veress Ferenc, Fabinyi Rudolf, Issekutz Béla, Marschalkó Tamás, Török Imre, Mátyás Mátyás, Szigeti Imre, id. Feszt György, Schmidt Béla, Entz Béla, Orient Gyula, Berde Károly, Krompecher István, Nagy Jenő, Novák Ernő, Haynal Imre, Haranghy László, Putnoky Gyula, Gyergyay Ferenc, Kelemen László, Kótay Pál, Bartel György, Borbáth Andor, Ludány György, Miskolczy Dezső, Puskás György, Láng István, Vendég Vince, Lőrincz Ernő András, Kibédi Varga Lajos, Gündisch Mihály, Csíky Kálmán [6,12].
A kötetek szerkesztői gondoskodtak arról, hogy a medicina új eredményei, új gyógyszerei, új terápiás eljárásai, valamint aktuális problémái teret kapjanak. Nagy jelentősége volt a továbbképző előadások közzétételének, különösen a két világháború közötti időszakban, amikor az erdélyi kisebbségi orvosok csak nehezen juthattak külföldi szakirodalomhoz. Az Értesítő nagymértékben hozzájárult a kisebbségi orvosok szakmai színvonalának emeléséhez, az orvostudományi szakosztály tevékenységének serkentéséhez, a kollégák közti kapcsolattartásnak biztosításához.
1990 után az Értesítő megjelentetése különösképpen fontos, mert azonkívül, hogy közlési lehetőséget biztosít a fiatal kollégáknak is, hozzájárul a magyar orvosi nyelv ápolásához. E folyóirat színvonalának emelése és fenntartása szakosztályunk minden tagjának érdeke és kötelessége.
IRODALOM
1. Alföldy Zoltán, Sós József - Hőgyes Endre élete és munkássága. Akad. Kiadó, Budapest, 1962.
2. Erdélyi Pál (szerk.) - Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület félszázados ünnepére 1859. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár 1909-1942, 3-99.
3. György Lajos (szerk) - Az Erdélyi Múzeum-Egyesület háromnegyedszázados tudományos működése 1859-1934. Kiadja az EME, Cluj - Kolozsvár , 1937.
4. Kelemen Lajos (szerk.) - Az Erdélyi Múzeum-Egyesület múltja és jelene. Kiadja az EME, Kolozsvár 1909.1-24.
5. Péter H. Mária - Adatok a romániai kisebbségi orvosok egyesületeinek tevékenységéről. Orvostudományi Értesítő 1991, 64, 12-16.
6. Péter H. Mária - Adatok az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának tevékenységéről. Orvosi Hetilap 1992, 133, 30, 1905-1911.
7. Péter H. Mária - Adatok az EME Orvostudományi Szakosztályának történetéből. Korunk 1992, 5, 103-107.
8. Péter H. Mária, Péter Mihály - Az Erdélyi Múzeum-Egyesület vándorgyűlései az orvostovábbképzés szolgálatában. Lege Artis Medicinae 1992, 2 (11), 1084-1086.
9. Péter Mihály, Péter H. Mária - Romániai magyar nyelvű orvosi folyóiratok 1919-től napjainkig. Orvostudományi Értesítő 1993, 65, 160-161.
10. Péter Mihály - Hőgyes Endre és az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Orvostudományi Értesítő 1998, 70, 240-242.
11. Szabó T. Attila - Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története és feladatai. EME kiadása, Kolozsvár 1942.
12. x x x - Értesítő a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatnak 1876-1878 évben ... ; Orvos-Természettudományi Értesítő a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat és az EME... 1879-1883; Orvos-Természettudományi Értesítő az EME ...1884-1889; Értesítő az EME Orvos-természettudományi ...1890-1905; Értesítő az EME Orvostudományi ...1906-1919, 1922-1932, 1932-1933, 1934-1936, 1937-1948; Orvostudományi Értesítő 1991-2001. EME kiadása, Kolozsvár.